Aylin (:

Körülbelül félórán át azongondolkoztam hogy milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, de egyszerűen nemtudtam kiragadni olyan szót amivel teljesen kitudnám fejezni hogy mit is gondolok Rólad.

Azt mondtam hogy azután írok blogbejegyzést,miután találkoztunk. És addig annyi csomó gondolatot összeszedtem,hogy agyonra dicsérjelek, hogy kifejezzem mennyire szeretlek. És amióta találkoztunk, mégjobban megerősödött bennem hogy hihetetlenül szeretlek ésmár nem az msnes beszélgetéseinkről akarok itt beszélni, hanem erről a kétnapról amikor találkoztunk.

Amikor én kis hülye ott izgultam hogy legyetek már ott a Blahán :D ésamikor megláttalak mégizgatottabb az örömtől hogy végre találkozunk, mertmár msnen annyira megkedveltelek, és tudtam hogy élőben mégjobban megfoglak, és így is történt.

Az az igazság hogy kicsit rosszkedvvel írom a blogot, mert túlságosan hiányzol :D olyanvagy mint a drog, komolyan :D ésamikor azthittem nemjössz szombaton újra ki, hihetetlenül letörtem mert újra és újra látni szeretnélek és mégjobban megismerni. És sztem ezzel mindent elárulok, amit gondolok. Lehethogy néha leosztom a fejed, de csak azért mert jót akarok Neked, ezt tartsd mindig észben, hogy én mindigis jót fogok Neked akarni, és félteni foglak hogy nelegyen semmi miatt sem rosszkedved. Nem kioktatlak olyankor amikor azokat mondom,amiket... csak szeretlek, és látom Rajtad hogy Te is barátodnak tartasz és nem pedig megjátszod magad, és ez nekem pont elég. Köszönöm Neked a pénteki napot mindenképp, akkortudtunk legfőképp egymásra figyelni, szombaton is, csak akkor nagytársaságban ugye nehezebb. De remélem sok ilyen nap lesz még és sok közöskép, és azt főleg remélem hogy soha nemleszünk rosszban, vagy pedig ami annál is rosszabb lenne,az az lenne, ha sehogy nemlennénk egymással... Mert azt nem tudnám elviselni...
egyszerűen na... Szeretlek Te lány.... :D (: